Augusztus közepén immár 29. alkalommal szervezték meg a lakiteleki Hungarikum Ligetben a Sakkozó Magyarok „világtalálkozóját”. A tavalyi évhez hasonlóan az idei rendezvény is a baráti vetélkedés és együvé tartozás jegyében folyt le, melyre 2024-hez hasonlóan idén is meghívást nyertek a népfőiskolai hálózat tagjai is. A Királyszálláson működő Összetartozás Népfőiskola két fővel képviseltette magát a rendezvényen.
A verseny megnyitóján, augusztus 10-én Seres László, a program vezetőjeként köszöntötte az egybegyűlteket. Utalt a rendezvény magyarságot összetartó, összefogó szerepére, melynek értelmében anyaországi indulók mellett külhonból, így Felvidékről, valamint szép számban Délvidékről is érkeztek résztvevők. A baráti hangulat mellett azonban jelentős tétje is van a többnapos versenynek – az elmúlt években kialakult gyakorlat szerint mára ez lett az év legrangosabb minősítő, ÉLŐ-pont szerző sakkversenye Bács-Kiskun vármegyének. Tudják ezt már a sakkozók is, idén is sokan gyűltek össze a Hungarikum Ligetben a verseny idejére. Közülük többen visszatérő vendégnek számítanak, ahogyan arra a Népfőiskola nevében köszöntőt mondó Demeter Péter is utalt felszólalásában. A megnyitó beszédeket követően egy perces néma felállással emlékeztek a jelenlévők azokra a sakkozókra, akik már távoztak a földi életből. A főhajtás után Takács István Árpád ismertette a verseny szabályait, majd megkezdődött a hivatásos sakkozók többfordulós versenye.
Az amatőrök számára szervezett versenyre kedd délután került sor. Ekkor három korcsoportban – gyermek, ifjúsági és felnőtt – mérettethették meg magukat a résztvevők, köztük Népfőiskolánk tagjai is.
A szerdai napon kicsit háttérbe szorult a 8×8-as tábla. A délelőtti órákban a résztvevőknek lehetőségük nyílt arra, hogy vezetett séta keretében jobban megismerjék a Hungarikum Ligetet. Délután a Tisza vendégház Gálfalvi termében nyílt meg a szomszédos Tiszakécskén élő Gácsi Ágnes festőművész kiállítása. A művésznő képei a csendből, érzésekből és a természetességből építkeznek, és az élet szépségét hirdetik. A kiállításon bemutatott alkotások összegző képet adtak Gácsi Ágnes pályájáról: bemutatásra kerültek kávézaccal készült munkák, füstarannyal bevont hátterű alkotások, valamint a pillangós képek. Gácsi Ágnes hitvallása szerint a festés során nem a megfelelés, sokkal inkább az alkotás vágya motiválta, melyek kiállításával elsődleges célja a szemlélődés elősegítése volt.
Aranykort érlelő időket élünk – a szerdai kiállításmegnyitóra rímelő gondolat másnap délután, a találkozó fővédnökének, Lezsák Sándornak fórumán hangzott el. Az Országgyűlés alelnöke három témakör köré csoportosította gondolatait: a harminc éve elkezdődött, de a világjárvány miatt idén mindössze 29. alkalommal megszervezett verseny kapcsán a kezdeteket, a Kecskemétre tervezett, ámde meghiúsult sakk-expót idézte fel, külön kiemelve a találkozó évtizedek óta visszatérő, valamint már a kezdetektől fogva jelenlévő sakkozóit – mely utóbbiak a zárónapi eredményhirdetésen kitartásukért külön jutalomban is részesültek. A Hungarikum liget helyzete kapcsán az önellátóvá válás következő lépcsőfokaként az egykori mosoda területén létesítendő pékséget emelte ki, mely a tervek szerint már szeptembertől friss kovászos kenyérrel tudja ellátni a népfőiskola területén álló intézményeket. A népfőiskolai tevékenységek terén kiemelte a szórványkollégiumok jelentőségét – közülük is hangsúlyosan a székelykocsárdi diákok lakiteleki ottlétét, mely idén a sakkversennyel egy időben valósult meg. Az előadás harmadik egységében pedig lokális, országos és globális közéleti kérdések kerültek előtérbe. Lezsák Sándor megemlékezett a közelmúltban elhunyt, és pár nappal korábban temetett Kiss Gy. Csaba irodalomtörténészről, az MDF alapító tagjáról is.
A megemlékezés a hét záróeseményeire is rányomta bélyegét: csütörtök délután Marosi István emlékére szerveztek az amatőr indulók számára is nyitott sakkversenyt a Kölcsey házban, ahol négy-négy fős csapatok mérettethették meg magukat; ezáltal az eredmény tudatában, de a tapasztalatszerzés reményével felvértezve nyílt lehetőség a hivatásosokkal való játékra. Péntek délután pedig a profik ültek asztalok mögé Kajári István délvidéki sakkozó emlékére szervezett különversenyen.
A találkozó zárónapján délelőtt még egy utolsó forduló erejéig asztalhoz ültek a hivatásos versenyzők.
A lovak azonban ezúttal nem csak L-alakban ugrottak a Hungarikum Ligetben, hanem fiatal lovasok díjugratásban is megmérettethették magukat a Vaspatkó lovarda nyitott pályáján. Az itt végrehajtott szép megmozdulások jó lezárást adtak a Lakiteleken szervezett egyhetes programnak.
Egy család vagyunk – ez a gondolat hatja át harminc éve a Kárpát-medencében Sakkozó Magyarok Találkozóját, ami ilyen módon lehetőséget teremt kapcsolatok építésére, ápolására is. Bár a rendezvény verseny formában zajlik le, és a szombati eredményhirdetést követően a vándorserlegre is csak egy név került fel, de a hét többről szólt, mint izgalmas játszmákról. Megjelent benne a magyar-magyar összetartás érzése és tudata. Akár Belső-, akár Külső-Magyarországról érkezett is egy-egy játékos, itt valóban egy nagy család tagjának tudhatta magát.
Legutóbbi hozzászólások