„Hogy ezen a tájon hivatásunk szerint élhessünk”

Augusztus 23-30. között szerveződött a Lakitelek Népfőiskola szervezésében a Nyikó Mente Kollégium második kutatási hétvégéje, melyen a királyszállási Összetartozás Népfőiskola képviseletében négy fiatal vett részt, hogy a márciusi hét után alaposabban is megismerje a terület értékőrzőit. A kutatás három falut érintett, de az elszármazottak miatt ennél több településre látogattunk el a térség múltjának, jelenének, valamint jövőbeli lehetőségeinek a lehető legszélesebb körű feltárása érdeké­ben.

A második hét eseményeit az értékfeltáró kollégium vezetője, Kisfaludi-Bak Judit nyitotta meg szombat este, aki Farkaslakán ismertette a gyakorlati tudnivalókat, a hét menetrendjét, valamint a térség éppen aktuális kulturális programjait is – így a kecseti szüreti bált, vagy a Ka­londa-tetőn megrendezett Szenes napokat.

A vasárnap Tordátfalva értékőrzőinek felkeresésével telt. Betértünk Pop Annáékhoz, aki a falu kul­turális életének motorja: tájházat szervezett a településen, emellett színjátszókört is szervezett a falu lakóiból, akik számára lelkesen keresi az újabb előadandó színdarabokat. Meglátogattuk Kibédi Do­mokost és feleségét, aki a gyógynövények és házi gyógymódok szakértőjének számít a településen, valamint a pár éve bezárt bolt utolsó működtetőjével, Bözödi Erikával is váltottunk pár szót. Mind­egyik interjúból a helyieknek a természeti környezettel való különle­ges együttélése derült ki számunkra. Részt vettünk egy unitárius istentiszteleten is, melyet a Csehétfalváról beszolgáló lelkész, Lőrinczi Lajos tartott – és amelyen elhangzottak az összegzés címeként választott gondolatok.

A következő hét első napjai jórészt Kiskede feltérképezésével teltek. Megismertük Dobos Albert he­lyi vállalkozót, aki elkezdte megvásárolni, és eredeti állapotukba visszaállítani a falu leromlott álla­potú házait, épületeit. Munkájának eredményeként több magánház, valamint a kultúrház is már régi fényében ragyog a településen. Bementünk Székelykeresztúrra Vass Erzsébetékhez, akik – bár élet­vitel-szerűen már nem élnek a faluban –, de a méhészeti tevékenység mégis köti őket a település­hez. A hétfői napon emellett két újabb tordátfalvi interjút sikerült megvalósítanunk: Lőrincz Anna­máriával, a már az anyaországban is bemutatkozott bútorfestővel, valamint Boros Zoltán vállalko­zóval, akivel elsősorban a falu helyzetéről és a gyümölcstermesztésről tudtunk szót váltani.

A kiskedei interjúk elnyújtását az időpont-egyeztetések mellett az is okozta, hogy a mára 30 főre csökkent lakosságszámú falu több lakóját a szomszédos településeken tudtuk felkeresni.

Vass Erzsé­bethez hasonlóan ilyen volt a márciusi kutatási hét során feltárt kapcsolattartónak, Vári Albertnek édesanyja is, akihez Rugonfalván tértünk be, vagy a települést ellátó unitárius tiszteletes asszony, Moldován-Szeredai Noémi, aki Csekefalván lakik. A faluban a keddi és szerdai napok során sikerült beszélnünk a helyi roma közösséget képviselő Kozsokár Annával, a szürkemarhákat tartó Pál csa­lád tagjaival, valamint a lovasturizmust működtető Lukács Lehellel is.

Csütörtökön kerestük fel a Hargita fennsíkján, mintegy ezer méteres magasságban, a 19. század vé­gén megalapított Szencsed nevű települést, ahol három személlyel készítettünk interjúkat. A múltat a faluból elszármazott, Kecsetbe leköltözött Balogh Ilka néni képviselte, akinek nagyszülei még az elsők között lakták be az akkor újonnan alapított települést. A falu jelen állapotáról az ő rokona, Ba­logh Levente tudott beszámolni, aki mai napig életvitel-szerűen lakja Szencsedet. A jövőt pedig Nyulas Imre képviseli, aki egyik oldalról a turizmus-vendéglátás világának indult neki, valamint be­lekezdett a kunfakó nevű lófajta kitenyésztésébe is a fennsíkon.

A három meglátogatott településen nem hagytuk figyelmen kívül az épített örökséget sem. Tordát­falván Székelyföld (egyik) legrégebbi székelykapuja, az unitárius templom, valamint az iskola régi épülete; Kiskedén az eredeti állapotára visszaállított házak, valamint a Nagykede felé eső dombol­dalon emelt templom; Szencseden pedig a pár éve – a helyhez kötődő, onnan elszármazottak ado­mányaiból – épült fatemplom része ennek az örökségnek. Bár a három település neve az anyaország lakói számára kevésbé csenghet ismerősen, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum erdélyi szek­ciójában két épület mégis felállításra került: a tordátfalvi iskola, valamint a kiskedei kultúrház jelen­leg is látogatható az intézmény nyitvatartási idejében – a fővároshoz jóval közelebb.

A térség szellemi öröksége szempontjából pedig nem elhanyagolható Tamási Áron életműve, akire egy rövid műsor keretében emlékeztek meg az értékfeltáró kollégium tagjai az író sírjánál. Itt Hadnagy Jolán szólt az író munkásságáról, kiemelve a szülőföld szerepét Tamási műveiben, melyekből néhány gondolatot fel is olvasott.

Péntekre és szombatra az összegzés és lezárás maradt. Székelyszentléleken, a kultúrházban egy konferencia keretében az értékfeltáráson részt vevő csoportok ismertették eredmé­nyeiket, ezáltal mindenki kaphatott egy nagyobb képet Nyikó mente helyzetéről saját településein kívül is.

A hetet táncház zárta a farkaslakai Kultúrcsűr­ben, majd a hazautazás következett az értékfeltáró kollégium tagjai számára, átadva a helyet az anyaggyűjtés után az anyagfeldolgozás feladatának.

Az unitárius tiszteletes imájának relevanciáját számos interjúban mi magunk is érzékelhettük. A vizsgált falvakban szembesülhettünk a helyiek nehézségeivel, azokkal az okokkal, melyek a szülő­föld elhagyására késztették a fiatalokat. Megjelent ugyanakkor a remény is, hogy nem végleg hagy­ják el településüket az ifjabb generáció tagjai. Volt olyan, aki anyaországi egyetem után kívánta a visszatérést, volt, aki a családi vállalkozásban helyezkedett el a szomszéd faluban, de olyan is akadt, aki Kolozsvár, vagy más városok vonzása helyett Székelyudvarhelyen, vagy Székelyke­resztúron talált munkahelyet vagy nyitott cukrászdát. Az értékfeltáró kollégiummal és annak kere­tében megírt tanulmányokkal valahol az is a célunk, hogy ezekben a falvakban a helyiek valóban választott hivatásuk szerint élhessenek. Ezért fontos a helyi értékőrzők „kihangosítása”, felmutatása szélesebb körben – ami az értékfeltáró kollégiumnak is célja.

Kiemelt kép: az Összetartozás Népfőiskola csapata