Október 3-5. között került megszervezésre a Vámbéry Ármin kollégium legutóbbi hétvégéje a lakiteleki Hungarikum ligetben. Ezúttal a közép-ázsiai térség egy elzárt, turisták által kevésbé ismert országát, Türkmenisztánt, annak történelmét, gazdag kulturális örökségét, valamint kiemelkedő régészeti lelőhelyeit, azok páratlan leletanyagát ismerhették meg a résztvevők. A királyszállási Összetartozás Népfőiskolát Kurilla Benjámin és Fischer Gergely képviselte.
Péntek este zenei téren kezdtük az országgal való ismerkedést a Nemzeti Konzervatórium és a Türkmén Nemzeti Cirkusz művészei segítségével. A Nemzeti Művelődési Intézet dísztermében az előadók népviseletükben álltak a közönség elé. Már itt rácsodálkozhattunk a férfiak jellegzetes, fehér, turbánszerű süvegére, valamint a női viselet jellegzetességeire. Ayna Seyitkulyyeva énekhangjával, Anna Atayeva virtuóz zongorajátékával, Serdar Haydarov pedig különleges, megnyújtott furulyára emlékeztető fúvós hangszerével adott betekintést a türkmén nép zenei örökségébe.
Másnap a Széchenyi házban folytatódott az ismerkedés a közép-ázsiai kultúrával. A türkmén vendégek egy rögtönzött kiállítással készültek számunkra, bemutatva az országukat jellemző értékeket, az ún. türkmenikumokat. Láthattuk a legszebb hímzésű türkmén szőnyegeket, belebújhattunk a népviselet jellemző darabjaiba, valamint láthattuk aranyba öntve a nemzet két legnagyobb büszkeségét: az akhal teke lófajtát, valamint Magtimguli Piragit, a jeles költőt, akinek verseit már a kollégium névadója, Vámbéry Ármin elkezdte magyar nyelvre átültetni.
Az egybegyűlteket Lezsák Sándor köszöntötte, aki felidézte az országban töltött egynapos látogatásának szép emlékeit, valamint arra hívta a jelenlévőket, hogy ne csak felfedezzük Türkmenisztánt, hanem gazdag örökségében ismerjük fel mindazt, ami összeköt vele kulturálisan. Az előadások sorát Hemra Amannazarov rendkívüli és meghatalmazott nagykövet nyitotta meg, melyben szólt a Középső Korridor jelentőségéről, annak felértékelődéséről, az elmúlt évek türkmén-magyar kétoldalú kapcsolatairól, Berdimuhammedov elnök 2023-as budapesti, valamint a magyar kormányfő 2024-es ashgabati útjáról. Elismerően beszélt arról a Magyarország által kínált lehetőségről, melynek keretében 20 türkmén diák tanulhat magyar egyetemeken, majd az itt megszerzett tudással hazájukba visszatérve annak fejlődését tudják szolgálni. Köszöntő szavai után a türkmén diákok mutatták be országuk értékeit: a nemzeti zászlót az öt tartományt jelképező csillaggal és az öt törzs motívumait, mely a lobogójuk oldalsó sávjában kapott helyet. Elmondásuk szerint az akhal teke lófajta iránt olyan nagy a tisztelet az országban, hogy védelmére önálló minisztériumot állítottak fel, valamint az államcímer közepén is helyet kapott. Bemutatták az ország kevésbé kedvező földrajzi adottságait, a Karakum sivatag világa mellett előkerültek a kulturális, történelmi és gasztronómiai értékek, valamint a hagyományos türkmén esküvő lefolyását is felvázolták.
A diákok előadásait Bíró András Zsolt antropológus, a Kurultáj főszervezőjének referátuma követte, melyben a Türkmenisztán területén élt nomád törzseket, a térség régmúltját, valamint jellegzetes helyi sajátosságokat mutatott be. Szólt a neolit korban élt, letelepedett életmódot folytató Dzsejtun-civilizációról, a szkíta, szarmata, valamint a Szászánida-kori kultúrákról, a türk törzsek megjelenéséről, illetve azok jellegzetességeiről. Bemutatásra került a yomudok és choudorok mellett a teke törzs is.
Délután érkezett meg a Hungarikum ligetbe a szüreti felvonuláson részt vevők csoportja. A Kösöntyű, valamint a Lakiteleki Ifjúsági Néptáncegyüttes tagjai tánccal köszöntötték a szőlőtermést, valamint az abból készülő bort, majd lovaskocsijaikra visszaszállva haladtak tovább a környék településein.
A kollégiumi résztvevők számára a hétvége plenáris előadással folytatódott a Kölcsey házban. A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor Bálint előadásának témája természetesen a délvidéki magyarok helyzete volt. Örömmel tájékoztatott arról, hogy elkészült a Budapest–Belgrád vasútvonal Szabadkáig tartó ága, amelyen 2026 márciusától már Budapestig járhatnak majd a szerelvények – ezek az előzetes tervek szerint a magyar főváros és Kosztolányi szülővárosa közötti távot bő másfél óra alatt megtehetik, közelebb hozva ezzel a Délvidéket az anyaországhoz. Az előadó szólt a délvidéki vállalkozásokat segítő gazdaságfejlesztési terv sikeréről, valamint annak 2026-2033 közötti időszakra jelenleg kidolgozás alatt álló folytatásáról is – a Népfőiskola pedig említést tett az általa indított Gyöngysziget Szórványkollégium aktuális állapotáról is.
A délvidéki beszámolót követően két úti beszámolóra került sor a Vámbéry Kollégium hallgatói számára. Bíró András Zsolt eddig négy expedíción vett részt Türkmenisztánban, melyek során a térség régészeti anyagát, múzeumait térképezte fel, valamint az akhal teke és a honfoglalók lovai közötti kapcsolat feltárásának céljából genetikai kutatásokat is végzett. Őt követte Péczely Lajos, aki mérnöki végzettségét cserélte fel a Közép-Ázsia iránti szerelmével, aminek során több út alkalmával a térség ritkán, vagy egyáltalán nem lakott helyeit, természeti értékeit kereste fel. Utazásainak és fényképező tevékenységének gyümölcse az a 2023-ban kiadott album, mely „A láthatár áthatolása” címmel jelent meg.
A vasárnap reggeli előadások sorát Sárközy Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója nyitotta meg, melyben a Türkmenisztán területén élt népek kulturális hagyatékát mutatta be. Az előadó szólt Vámbéry Ármin helyi jelentőségéről is, miszerint a „sánta dervis” utazásai mellett politikai szerepet is vállalt: az angol kormány megbízottaként fontos szerepet játszott a brit-orosz határvonal meghúzásában, mely határ mai napig államhatár Türkmenisztán és Afganisztán között.
A következő előadó György Márton, a Vámbéry Kollégium hallgatója volt, aki egy folyamatban lévő kutatást, Érdy Miklós hagyatékának rendezését, a projekt jelenlegi állapotát mutatta be. Érdy vegyészmérnök volt, aki 1956 után az Egyesült Államokba emigrált – itt tért át a fogorvosi pályára, majd kezdett el előbb magyar őstörténettel, majd a honfoglalás korával foglalkozni. A viselet-és motívumtörténeti kutatásai során Erdélytől a Távol-Keletig járta be az eurázsiai kontinenst. Az utazások, expedíciók tapasztalatait saját szerkesztésű térképeken örökítette meg, melyek rendezését Márton végzi el jelenleg.
Az ország egyik kiemelt – egyben féltve őrzött – büszkesége az akhal teke lófajta. Erről korábban genetikai vizsgálatok állapították meg – melyekben főszerepet vállalt szombati előadónk Bíró András Zsolt –, hogy génállományában jelentős hasonlóság mutatkozik a honfoglaló magyarok sírjaiban előkerült lovak csontjaival. A fajtának ez a sajátossága esztétikai értékei mellett ragadta meg Kocs Mihály állatorvos figyelmét. Mivel azonban a közép-ázsiai országból lehetetlen volt állatot beszereznie, egy, a szlovák területen felszámolás alatt álló állományt mentett át az anyaországba. Tata melletti birtokán azóta tenyészti a fajtát, emellett versenyeken is részt vesz lovaival, melyek rendre szép eredményekkel térnek haza a nemzetközi megmérettetésekről.
A Kollégium 9. alkalmának vendégországa Kazahsztán lesz, 2025 novemberének utolsó hétvégéjén.
Legutóbbi hozzászólások