2024. december 6-8. között, advent második hétvégéjén zajlott a Vámbéry Kollégium újabb alkalma a lakiteleki Hungarikum Ligetben, amelynek hallgatói között az Összetartozás Népfőiskola is képviseltette magát. Ezúttal a kirgizek kultúrájába és nemzeti kincsükbe, a Manas-eposzba kaphattunk betekintést. A címben megjelölt gondolat is az egyik megemlékezésen hangzott el, mely egyfajta vezérmotívumként az egész alkalmat átszőtte.
A péntek esti bevezetésen négy kirgiz egyetemi hallgató mutatta be az ország kultúráját, természeti kincseit és hagyományait. Az általános országismereti jellemzők mellett a magyar nyelvvel rokonítható kifejezéseket, valamint az ország történetének rövid áttekintését is adták. Ennek apropóját adta az a tény, is, hogy idén ünnepli az ország a szovjet birodalom részeként megkapott – részleges – autonómiának, Karakirgizisztán létrejöttének századik évfordulóját. Bemutatásra kerültek a kirgiz nemzet büszkeségei, az olimpián kiemelkedő teljesítményt elért sportolók, a hagyományos kirgiz játékok, valamint szóba kerültek a Nomád Világjátékok is, ahol a magyar csapat kiemelkedő teljesítményt elérve, legutóbb nyolc éremmel (köztük egy arannyal) zárta a tornát. A sportok mellett hagyományos szokások is előkerültek, így megismerhettük a Chon Toi, azaz a kirgiz esküvő lefolyását is. Az előadó kirgiz hallgatók a szóbeli előadást kisfilmekkel is színesítették, és megismerhettük a fiatalok előadásában a népcsoport zenekultúráját, valamint az esküvőkön táncolt Kara Zhorgo táncot. Utóbbit kirgiz vendégeink a hagyományos népviseletben adták elő, ezzel szó szerint megszínesítve az estét.
Őket követte Pornói Bendegúz kalandtúra-vezető referátuma, melyben saját tapasztalatai alapján mutatta be Kirgizisztán bejárásának szépségeit, ámde az érintetlenségből fakadó nehézségeket is. Megismerhettük a mindenhová eljutó Marsutka kisbuszok világát, amelyek utazás mellett szociális háló építésére is kiváló lehetőséget nyújtanak; a jurtaszállások hangulatát, ahol hagyományos körülmények között pihenhet meg a fáradt utazó, élvezve a vidéki nomádok vendégszeretetét a hegyek ölelésében. Előadónk humorral átszőtt előadásából megismerhettük a hegyekben élő kirgiz fiatalok játékos természetét, a karaköli állatvásár hangulatát és a juhvásárlás során végzett minőség-ellenőrzés speciális formáját, valamint bepillantást is nyerhettünk a kök börü olykor kevésbé játékos világába.
A hétvége második napján a kirgiz nép eredetmítosza, a Manas-eposz került vizsgálódásunk homlokterébe. Először Abdyldazhan Akmataliev emelkedett szólásra, aki kirgiz nyelvű előadásában az eposz leghíresebb előadója, Szajakbaj Karalajev munkásságát és az eposz hagyományozódásának történetét mutatta be.
A következő előadó, Gulnara Kasmambetova az eposzmondás misztikus oldalára mutatott rá. Meglátása szerint a Manas-mondó nem csak elmondja a hős életét, hanem meg is jeleníti azt hallgatóságának. Mivel a Manas sorai eltérő helyzetben többféle módon értelmezhetők, így állandóan szívben és fejben kell tartania a szöveget a Manaschinak. Ezzel együtt tudományos kutatásnak is alávetették a Manast, ugyanis saját kora enciklopédiájának tekinthető a mű. Gazdag néprajzi, kulturális, asztrológiai utalásai egyszerű nyelvezettel írnak le igazságokat a természettudományok köréből, vagy éppen a kirgiz nép életéből. Általános érvénye miatt az eposz az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára is felkerült.
A két előadást követően a megemlékezés Karalajev szobránál folytatódott. Itt Lezsák Sándor köszöntőjében vázolta a szobornak helyet adó, Rokon tudatú népek panteonjának koncepcióját, valamint meghallgathattuk egy Guinness-rekorder Manas-mondó előadásában az eposz néhány sorát. Ezt követően az emlékező tömeg virágokkal és főhajtással adott tiszteletet az idén 130 éve született nagy kirgiz énekmondó előtt; majd az emlékező beszédekkel a Kölcsey Házban folytatódott a rendezvény. Ezen felszólalt a türk államokat tömörítő kulturális szervezet, a TÜRKSOY főtitkára, Sultan Raev, és Kirgizisztán kultúráért is felelős miniszterhelyettese, Gulbara Abdykalykova, aki kiemelte a Manas-kutatástörténetben kitörölhetetlen nyomokat szerző magyar utazó, Almásy György munkásságát, valamint kifejtette a beszámoló címének választott gondolatot, miszerint a művészet, a kultúra valóban egy nemzet aranytartaléka. A beszédeket követően az ajándékozás következett, melynek során a kirgiz delegáció tagjai keretezett formában átvehették a Karalajev-szoborról készített fényképet.
Az ebédet követően a programok a Népfőiskola nemzeti panteonjában folytatódtak, ami egy új szoborral, Csurka István emlékművével gyarapodott. Az elkészült szobrot Kókai Géza, a helyi református lelkész áldotta meg, majd a leleplezést követően beszédekkel folytatódott az avatóünnepség a Kölcsey Házban. A szoboravató vendégei megtekintették a drámaíró életéről készült filmet, a Vámbéry Kollégium számára pedig Sultan Raev, kortárs kirgiz író Kárhozat című, nemrégiben magyarul is megjelent regényének bemutatójával folytatódtak. A Gálfalvi teremben tartott bemutatón a kötet szerzőjével Goretity József, a Debreceni Egyetem oktatója beszélgetett orosz nyelven. Ennek bevezetőjében elhangzott, hogy bár a szerző a kirgiz és a türk államok közéletében és kultúrpolitikájában egyaránt aktív szerepet játszik, írói tevékenysége is jelentős. Mindezidáig azonban csak mostani művét adták ki magyarul – melyet azonban az irodalomkritika a legjobban sikerült munkájaként tart számon.
A könyvbemutatót követően kumisz és kurut kóstolására került sor. A kirgiz vendégek jóvoltából megismerhettük a kumisz jótékony élettani hatásait; az elkészítés módjától függő verzióit; valamint a kurut készítését. Őket követték a Manaschik leszármazottai, akik híres felmenőikről emlékeztek meg néhány gondolat erejéig.
A szombati nap zárásaként egy jó hangulatú, kirgiz útról szóló élménybeszámolóval tarkított doromb-előadást hallhattunk Szilágyi Áron, a kecskeméti Leskowsky Hangszergyűjtemény vezetője jóvoltából.
A kollégium zárónapja a Ligetszépe Gyógyászat előtt a Semmelweis Kollégiumot végzett hallgatók kopjafájának avatásával kezdődött. Az egészség, mint téma a délelőtt folyamán is kitartott. A Kölcsey Házban tartott előadások sorát Polgár Csaba, az Országos Onkológiai Intézet főorvosa nyitotta, aki a rákkezelés új útjait, az ennek érdekében végigvitt orvosi innovációkat, mint például a Da Vinci robotsebészeti eljárást mutatta be; emellett szólt az Intézet – vélhetően pár éven belül megkezdődő – nagyszabású fejlesztési terveiről is. Őt követte Bogos Krisztina, aki az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet főigazgatójaként az intézmény küldetéséről, valamint a jelentősebb légzőszervi megbetegedésekről (COPD; asztma; tüdőrák), azok elterjedését és rizikófaktorait bemutatva a hallgatóságnak.
Őt követte a hétvége utolsó előadója, Maris Zsolt, biskeki magyar diplomata, aki Kirgizisztán külpolitikai, gazdasági helyzetét vázolta a kollégium szűkebb hallgatóságának.
A hétvége során bizonyságot nyert, hogy egy nemzet kulturális-szakrális kincsének tudományos vizsgálata nem feltétlenül jár együtt a szöveg jelentőségének tagadásával. Éppen ellenkezőleg: a tudomány eredményei alátámasztják a szöveg mondanivalóját, ezáltal a szövegre épített emlékezet szilárd talapzaton állhat, az identitás bizton építkezhet rá. Ilyen szemmel nézve a kultúra valóban a nemzet aranytartalékává válhat.
Legutóbbi hozzászólások